Hát igen, a jó öreg őszibarack csak beérett így november elejére. Yes he can. Lássuk hoz-e változást az USA függő világnak.
A válságok mindig változásokat szülnek, ez természetes, hiszen az élet alapvető feltétele a fejlődés. Ha huzamosabb ideig topogunk egy helyben, vagy elindulunk lefelé a lejtőn akkor az élet ellen vétünk, mert az út innen egyenesen a pusztulásba vezet. Reméljük a pénzügyi világ egyik alappillérének számító USA-ban mától tényleg új időszámítás veszi kezdetét és ez a hatás begyűrűzik a mi kis kárpáti posványunkba is.
Menjetek haza babot számolni
Játszunk el a gondolattal, hogy száműzzük végre az országházból a fővárosi nagycirkuszt, a piros orrú bohócokat, a narancsruhás bűvészeket, a zöld cipős oroszlán simogatót és a kék ruhás fogtündér imitátort is. Ürítsük ki az egész bandát, csődöt mondtak emberileg, erkölcsileg és politikailag is. Menjenek haza babot számolni!
Huh, piszkos munka volt, nem embernek való, de ezzel is megvolnánk. Töltsük fel az egész házat friss gondolatokkal, tetterővel, kooperatív szellemmel. Vegyünk pár friss, álmokkal és energiával teli ifjú titánt, who really can! Akik mernek szakítani az immár történelmi hosszúságú 18 éves álszentséggel és elkezdik keresni a valódi problémákra a megoldást. Akik nem félnek kimondani, a mindenkit foglalkoztató problémákat:
Példa1. Adózás: a jelenlegi jogi szabályozásnak köszönhetően a magyar vállalat lassan a múltté. Eltűnnek a családi bizniszek, eltűnik a kézműves ipar... Az állam vagy ráteszi a méretes mancsát a haszonra - ami aztán valahogy mindig eltéved a zakózsebek útvesztőjében -, ha a vállalkozás megpróbált törvényes keretek között működni, és a vállalkozónak csak a morzsák jutnak. Vagy megpróbál a magyar a zavarosban halászni, kockáztatva és vállalva az esetleges szankciókat.
Biznyic iz biznyic
Kedves magasan kvalifikált politikus bácsik és nénik, engedjetek meg egy kérdést a 8 éves Pistikétől: nem lenne egyszerűbb normalizálni a munkavállalók után fizetendő adók és járulékok mértékét, hátha megnőne a fizetési és vállalkozási kedv? Nem lenne ésszerű támogatni a magyar tulajdonú vállalatokat, hogy erősödjön a nemzetgazdaság? Hiszen egy csomó mindenben jók vagyunk, nem csak panaszkodáshoz értünk ám!
Nyolc éves ifjú pengeként Pisitke is szeretné beindítani az üveggolyó kereskedést a suliban - a családi golyókból, van vagy 300 db -, édesanyja egyedül tartja el, gondolja legalább a tízórait megveszi ő magának. Azonban a 10 évesek szemét módon minden egyes alkalommal levámolják az üveggolyók felét, ha kiszogálják, hogy valami üzlet van kilátásban, így Pistinek a napi 10 golyóból mindig csak 5 marad. Darabját nem adhatja 20 Ft-nál drágábban, mert osztálytársa a távolkeleti Lee a golyókat 19 forintért árulja.
Az üveggolyók száma viszont véges, Pisti kezd kifogyni induló tőkéjéből..., hiszen a napi 5 db golyóval maximum 100 Ft-ot kereshet, ami még egy sonkászsemlére sem elég, nem is beszélve arról, hogy nem marad visszaforgatható tőkéje, nem tud újabb golyókat vásárolni a bolhapiacon. Nem marad más hátra sunnyogás vagy korrupció, de ha lebukik a 10 évesek csúnyán megverik...
Teltek múltak a hónapok, Pisti szép lassan megfásult, megöregedett, még csak 8 és fél éves volt, de már 11-nek látszott. Elfogyotak a golyók és alig futotta belőlük tízóraira. Lee-nek, akinek a rokonsága mindig tudott újabb és újabb golyókat hozni az anyaországból, jól ment bolt, azonban őt is zavarta, hogy a tíz évesek mindig megpróbálják elvenni tőle az áru felét. Egy ideig tudott megállapodást kötni az őt sarcoló tíz éves Lacával, hogy minden nap egy csúszó szendvicsért hagyja békén. De Laca ráunt a kosztra, Lee pedig az örökös sanyargatásra. Úgy dönött, hogy inkább egy másik kerületbe fog iskolába járni, mert ott a nagyok a csak a golyók 20 %-át veszik el. De ekkorra már hírmondó sem maradt Pisti golyóboltja után és szép lassan a tíz éveseknek is felkopott az álla.
Hamarosan!
Miért kap annyi támogatást a Kolompár család, ha náluk tradíció a munkakerülés, a családban szinte mindenki analfabéka és már a 11 éves Dzseniffernek is gyereke van!
Árulj 3 db balaton szeletet egy százaséééé az aluljáróban adómentesen! Hol van ilyenkor a vaskezű apeh?
Miért vesz fel a minimálbérnél alig többet kereső Kiss család 425 %-os THM-re a Segítő Pénzintézettől 100.000 Ft-ot LCD TV-re!
Segítség, 18 vagyok! Nem értek semmihez, inkább szülök pár gyereket!
Pályaválasztás érettségi után: bármi lehetsz fiam, csak ne doktorálj, úgysem fizetnek meg!
Irány a vadnyugat! Mindenhol jó, de legjobb nem itthon.
Azzonal kutatni kezdtem a választ lelkem pókhálós bugyraiban, ahol a félfülű játékmackótól elkezdve a törötthegyű postairónon át, a felmondási nyilatkozatig rengeteg lom felhalmozódott az elmúlt évek alatt. Már napok óta térdig álltam a vastagon poros elfeledett emlékfoszlány között és a sok hajolgatástól a derekam is megfájdult, de azt a várva-várt, mindent megoldó nagy választ csak nem leltem meg. 
Csak, hogy világos legyen miről firkálok itt. Meg van mindenem: karrier, szerető, arany, paripa :-) DE rettentően zavar, hogy hová tart körülöttem a világ és ez ellen nem tehetek semmit. Az embereket nem érdekli más csak az anyagi javak vad hajhászása és értelmetlen halmozása, közben sírdogálnak, hogy semmilyük sincs. Egymás szemét kivájnák, ha kapnának érte 10.000 Ft-ot. Pedig, ha körülnéznének és sikerülne a saját kis portájukon túl is ellátni, akkor máris észrevennék, hogy vannak a mi kis bolygónknak olyan részei, ahol a tiszta ivóvíz is luxus, és két váltás ruhával is békés boldogságban tudnak élni. Nem úgy nálunk, ahol ha nincs meg mancikának a legújabb trendi lakkcipő, ami csak anyagában különbözik a kollekciója többi darabjától, képes egy héteig vajaskenyeret enni, hogy szombat este villanthasson benne. De írhattam volna pistike esetét is a szőrmekapucnis dzsekivel. 